Szülinap alkalmából készült ez a macaron torta. Szerencsére már majdnem egy évvel korábban megvolt az ötlet, így hamar elkezdhettem felkészülni a nagy feladatra és volt időm összeszedni az összes tudásomat, ami csak volt a macaronokról. (ez nem túl sok volt ezt hozzá kell tenni) Végül...végül nagyon jól sikerült! :)
A kezdetek nem voltak túl rózsásak. Rengeteg nézelődés, olvasgatás után belevágtam a nagy feladatba, magabiztos is voltam, amennyire macaronok esetében lehet az ember. Aztán mikor már összeállíthattam volna a tésztámat, megvolt a mandulás rész, a tojáshab és a szirup is alakult...eltört a cukorhőmérőm. Szirup a kukába és ott álltam szirup és hőmérő nélkül. Nos az önbizalmam kb. eddig tartott, de nem volt mit tenni kénytelen voltam improvizálni egy szirupot. Nem tudtam, hogy fogom megtippelni a megfelelő hőfokot, de muszáj volt folytatni. Aztán összeraktam a tésztát, szép szalagos lett, kinyomkodtam a macaronokat és jöhetett a sütő előtti izgulás, hogy lesz-e talpuk, kireped-e a tetejük, stb. Lett néhány áldozat, de a többség sikerült. Talpuk is lett és a tetejük is szépre sült. Ét- és fehér csokoládé ganázzsal töltöttem meg őket.
A nagyoknál izgultam még a sütési időt illetően, de abba is hamar belerázódtam. Ezután még egy adag masszánál improvizáltam és csináltam végig az egész folyamatot, de az is szerencsésen sikerült és összeállhatott a torta. :) A nagy macaron rétegek közé étcsokoládé ganázs és vaníéliás francia vajkrém került.
Annó
