Piroska, Zoltán és a többi japi

Piroska és Zoltán az első japán párunk, ők voltak a legelső japánjaink. Velük kezdtük. Úgy kaptuk őket, hogy nagyon jó kis tyúkok, mindennap tojnak, majd 10-15 tojás után elkotlanak. Ezért is kaptuk őket párban, hogy kiscsirkéket keltessünk. 

Nos még fiatalok voltak az első nyarukon, ezért Piroska még nem tojt, nagyon vártuk pedig, számolgattuk a napokat. Gondoltuk ősszel már lehet tojás. Végül eltelt az év és Piroska még mindig nem akart tojni. 2014. március 15-én jött el az a bizonyos pillanat: Meglett az első tojás!

 

Ezt követően két naponta tojt, de az egy tortúra volt mind a két kis állat számára. :)

Pirike utál tojni, szerintem nem tyúknak akart születni. Minden második nap, mikor tojni kellett reggeltől kiabált. Állt a házuk előtt és Zoltánnal üvöltött, hogy készítsen neki egy fészket, amibe beletojhatja majd a tojást. Ez különösen nyáron volt érdekes, mert szegény kis kakas a meleg házban rakta ide-oda a szénát, hogy abból takaros kis fészek legyen, ami megfelel a tyúkjának. Pirike meg várt és utasítgatott az ajtóból. Amikor elfogadható volt a fészek, beleült, még megigazgatta, és órák múlva meglett a napi munka eredménye.

Amúgy mindenben ő a főnök, Pirike mondja meg merre mennek, ő mondja meg ki az ellenség, Zoltán pedig végrehajtja az utasításokat. Szegény kis kakast mindig sajnáltuk ezért.

Amúgy már majdnem egy teljes éve nincs ilyen problémájuk, ugyanis Piroskának azóta nem volt kedve tojni. :)

Tavaly nyáron ezek után nem is értem miért, de hagytuk magunkat rábeszélni még néhány japán tyúkocskára. Kakast is akartak adni velük, de azt határozottan elutasítottuk, ugyanis Zoli amilyen kicsi, annál harciasabb. a nála hússzor  nagyobb Hópihével a kettős hasznosítású több kilós kakasunkkal is rendszeresen összeugrott, ha alkalma adódott rá. Így most 4 kis tyúkocskánk van, plusz Pirike, valamint Zoltán a kakas. Ez a japán állományunk, amelyből három újonnan kapott tyúk már tojik is. Pirike azóta sem...

 Annó